/
/
ma Menyhért névnap van
2017. Augusztus 22
12°C / 25°C
a honlap akadálymentes változata
KERESÉS
az oldalon

Hatvan év Siklóson

Egy kisgyerek életében rengeteg olyan tapasztalat akad, ami felnőtt korában pusztán nosztalgiává érik. De mi van, ha nem?

Mi van, ha arra is emlékszik, hogy sosem lehetett végigbiciklizni a Vértanúk utcán, mert szétrázta a járgányt a járhatatlan burkolat? Ha arra gondol, hogy az osztálytársa majd’ nyakát törte, amikor a várfal hiányos gyilokjáróján szaladgáltak? Mit érez, ha az a cukrászda romlik az enyészet felé, ahol még ötven fillérért vette a puncsfagyit, ahol később sütit evett élete első szerelmével, aztán évekre rá együtt sörözte végig barátaival a kései tinédzserkort?

Mi van, ha külországokban, jártában-keltében nem csak irigykedve bámulta a nyugati városok patináját, a szegélyezett utakat, rendet és szépséget, hanem az is eszébe jutott: odahaza is így kéne festenie annak a városkának, ahol születése óta minden követ, oszlopot és járókelőt ismer…

Nos, általában ezek a kérdések rövid válaszokat nyernek bennünk. Bennünk, akik nem tudnánk elviselni, ha a köz megadná a felhatalmazást: Nosza, csináld! Nem tudnánk elviselni, mert a turáni átok a felhatalmazás mellé rossznyelveket, méltatlanságokat és vajmi kevés szívből jövő köszönetet csomagol.

Persze, akinek van rá, van hozzá tehetsége, az elviseli. Egy darabig. Négyszer négy esztendeig – biztosan nem. Ahhoz ugyanis több kell. Kell hozzá hatvan év.

Hatvan év, Siklóson.

Isten éltessen, Öcsi!

Mészáros